5. rész

Fordulatok

  - Lilly, gyere velem egy percre! - mondta Zoe, majd maga után húzott a pult mögé.

  - Mi a baj? Mindjárt kezdődik a buli és nekem ott kell lennem! - közöltem vele a tényeket.

  - El kell innen menned! - kiáltott rám. - Nem akarom, hogy bajod essen! Ezek veszélyesek!

 - Persze! Csak féltékeny vagy! - néztem rá szúrós szemmel. - Tudom, hogy te vagy a bár sztárja, de szerintem nem fogsz belehalni, ha csak második leszel! 

  

  Nem hagyta védekezni, hanem a zene hallatára a pultra ugrottam. Rengeteg szem meredt rám. Kíváncsi és perverz tekintetek. Élveztem, hogy mindenki bámul. Hát még mi lett akkor, amikor énekelni kezdtem és táncolni! Olyan buli kerekedett, amilyet még csak a filmekben láttam. Igaz, otthon soha nem engedtek partykba, hogy ne hogy olyan legyek, mint Zoe. Megértettem végre, hogy miért is jött el! Ez fantasztikus! 

  Már vagy éjfél körül járhatott az idő, amikor éppen a tetőfokára hágott a hangulat együtt táncoltam egy pár jóképű de totál részeg sráccal. Ekkor egy váratlan csapás ért, egy olyan dolog, amire egyáltalán nem számítottam: a szüleim és Luke álltak az ajtóban. Hirtelen ledermedtem. Láttam ahogy Zoe is lefagy. Szörnyű volt látni a szüleim és Luke csalódott arcát! 

   A szüleim nagyon fiatalok. Sokszor bántották őket is és minket is emiatt. El sem tudtam képzelni, hogy mit érezhettek akkor, amikor beléptek! Mindkét lányuk egy bárba riszált. Hogy kerültem ide?

   Sírva kifutottam a hátsó kijáraton. 

  Leültem a földre és csak sírtam. Úgy gondoltam, hogy mindent el fogok veszíteni, mint annakidején Zoe! Tudtam, hogy neki most megbocsájtanak, mert megbánta, de velem mi lesz? Félek. Mindenki csalódott bennem és el fognak hagyni! 

  Nagy önsajnálatom közepedte egyszer csak Luke ült le mellém.

   - Szóval ezért voltál velem ilyen szemét a délelőtt? - kérdezte miközben mélyen a szemembe nézett. 

   - Nem! A hazugságod miatt! - kaptam el a tekintetem az övéből.

   - Miről beszélsz? - nézett rám kikerekedett szemekkel.

   - Tudod, te és Chloe!

   - Ja, igen ő a mostohatesóm! De miért kell ezen kiakadni? - mondta ezeket a szavakat.

   - Nem a barátnőd?! -kérdeztem hitetlenül.

   - Dehogy is! Honnan veszel ilyeneket?! - nézett rám egy kicsit dühösen.

   - Chloe és Max mondta! - áltam fel védekezőn.

   - Azelőtt, mielőtt Max megcsókolt volna? 

   - Igen. -mondtam olyan halkan amennyire csak lehetett.

   - Lilly! Chloe ki nem állhat engem, ahogy mostanába Max sem! - mondta. - Lilly, Max szerelmes beléd és mindent megtesz azért, hogy elvegyen tőlem!

    - Elvegyen tőled? - néztem értetlenül Luke szemébe.

    - Igen, tőlem, mert te az enyém vagy! - mondta, majd megcsókolt.

  

4. rész

A találkozás

   Másnap tényleg elmentünk vásárolni, csak hárman! Igen, amikor kiléptem az ajtón megláttam, hogy Luke ül a söfőr helyén. Azóta sem beszéltem sem vele, sem Max-szel. Beszáltam az autóba. 

 - Sziasztok! - köszöntem.

 - Szia! - mondták egyszerre.

 - Hogy vagy? - kérdezte Luke.

 - Remekül! - válaszoltam vadan, mert ugyebár este kezdek.

 - Rég beszéltünk. - mondta ismét.

 - Sok dolga volt! - szólt közbe Chloe. - Inkább az útra figyelj és ne dumálj! 

   Ez egy kicsit erős volt. Nem értem Luke-ot, hogy hogyan bírja ki. Én sokkal jobb vagyok nála! Szerintem.

   Megérkeztünk a bevásárlóközpontba, ahol felpróbáltunk elég sok ruhát, Luke örömére.

  Végül, amikor én mentem bemutatni a választásom Cara-nak és sajnos Luke-nak, a fiú nagyon elcsodálkozott, aminek azért egy kicsit örültem!

 - Jól van kislány! -  dícsért meg Cara miközben körbejárt. - Mi a véleményed, baby? 

 - Nagyon ... - kezdte volna de félbeszakítottam.

 - Nincs szükségem a véleményedre! Tudom mi kell most nekem és ez kell! - állítottam határozottan.

   Ebben a pillanatban megszólalt a rádióban Demi Lovato-tól a Give Your Heart A Break (https://www.youtube.com/watch?v=1zfzka5VwRc). Gondoltam meglepem egy kicsit Cara-t. Elkezdtem táncolni és énekelni. 

 - Nem is tudtam, hogy ilyen jó hangod van! - mondta Cara. 

 - Én se! - szólt Luke.

 - Hányszor mondjam el, hogy nem érdekel se a véleményed, se semmi, ami hozzád kötődik! - szóltam rá Luke- ra.

  - Tényleg kussolhatnál már egy kicsit Luky! - mondta Cara. - Olyan vagy mintha bele lennél zúgva!

  - Még csak az kéne! - mondtam lenézően. - Az idegeimre menne! 

  - Mint nekem! - szólt Cara.

    Miután kifizzetük a ruhákat beültünk az autóba és elindultunk. Egyszer csak megszólalt Cara:

  - Lilly, gyere csak, súgjak valamit! - közelebb hajoltam.  - Tudod mit? Legyél a bár énekese! Úgy is Zoe közelébe kerülsz!

   - Rendben!

* Este 8:30*

  - Szia! - szálltam be a kocsiba, amit Cara vezetett. - Miket is kell majd énekeljek?

  - Bulisakat! - válaszolt. - Mint a délelőtti. Popot.

  - Ok. Táncolnom is kell, majd? - kérdeztem. 

  - Persze! Te leszel a sztár! A pulton fogsz táncolni! - mondta nagy átéléssel.

  - Szuper! Már alig várom! - tetszett az ötlet.

  - Ez a csaj kell nekem!

    Amikor megérkeztünk hosszú sor állt a bár előtt.

  - Nyugi fiúk, jövünk! - mondtam a nagy termetű pasiknak.

  - Ki ez az újonc szépség? - kérdezte az egyik izomagy. 

  - A legjobb! - mondta Cara. 

    Bementünk és megláttam, ahogy a tesóm szinte egy száll semmibe ül egy asztalnál. Felnézett és elállt a szava!

 - Te ... te ... Mit keresel itt? - mondta elképedten.

 - Utánad jöttem, csak, tudod rám ragadt az a rosszaság, ami a levegőben van! - válaszoltam vagány csaj módjára. - Örülsz nekem?

 - Persze! - mondta, majd megöleltük egymást.

3. rész

Chloe és a csók

  Miután Luke hazament egy kis házberendezésbe kezdtem. Imádom az élénk színeket. Ezért a házat is ilyen színű tárgyakkal rendeztem be. A végeredmény nagyon tetszett.

  Pont amikor leültem volna egy kicsit pihenni megcsörrent a telefonom. Luke volt az.

 - Szia! - köszöntem. - Már is hiányzom?

 - Szia! Ez természetes! - mondta. - De most nem csak azért hívtalak. Át tudnál jönni egy kicsit?

 - Persze, de Max nem fog haragudni?

 - Nem. Ez most fontos! - mondta komoly hangon.

  Gyorsan felvettem egy elviselhető szerelést. Mivel a vihar után kimelegedett az idő ezért egy könnyed barna összeállítást választottam.

  Gyorsan átszaladtam a szomszédba, hogy lássam mi az a komoly dolog, amiért hívtak. Amikor bekopogtam Max nyitott ajtót.  Betessékelt majd a nappaliba vezetett, ahol is egy nagyon szép lány ült a kanapén Luke-kal szemben. 

 - Szóval te vagy Lilly. - mondta sejtelmes hangon. - Egyáltalán nem hasonlítasz Zoe-ra!

 - Te ismered Zoe-t? Hol van? - háborodtam fel. - Vigyél hozzá!

 - Hohó, csillagom! - mondta ugyanazzal a hangnemmel, ami nekem egyáltalán nem tetszett. - Először is örülnék neki, ha Lucky kifáradna a szobából.

    Luce engedelmeskedett, de még mielőtt kiment volna a fülembe súgta:

 - Vigyázz ezzel a lánnyal! 

    Miután Luke kiment és bezárta az ajtót Chloe maga mellé ültetett, majd kezdte:

 - Másodszor is, a nevem Chloe Mendez és a város leghíresebb bárjának, a Venezuelának vagyok a vezetője. Igen, ismerem a tesódat és el is tudlak hozzá vinni, csak ... - tartott egy kis szünetet. - Nem ingyen! ...

  - Mennyi pénzt kérsz? - vágta közbe. - Bármennyit adok csak vigyél el hozzá!

  - Lassan a testtel! Nekem nincs szükségem pénzre, csak ... - megint szünetet tartott. - Alkalmazottra.

  - Hogy mi?! - kérdeztem felháborodva. - Azt akarod, hogy álljak be rosszlánynak a bárodba, azért, hogy lássam a tesómat?!

  - Hohó, nem ezt mondtam! - mondta csitítón. - Bármi lehetsz: bárpultos, pénzszedő és az is, amit te mondtál legalább 2 hónapig! Ha nem az nekem nem gond, de akkor soha nem fogod megtalálni Zoe-t! Teszek róla!

   - Adj 10 percet! - mondtam.

   - Rendben! De azt is tudnod kell, hogy bármit választasz ahoz meg kell változnod, nem lehetsz majd ilyen jókislány hangulatu! 

   - Tudom!

    Teljesen összekavarodtam. Én egy bárban! Hogy süllyedhetett le ennyire mélyre Zoe? Remélem nem a legrosszabb állásban van.

   - Zoe mit dolgozik? - kérdeztem.

   - Táncospincérnő! - válaszolt.

   - Az milyen?

   - Ő a bár sztárja! - válaszolt. - Ő viszi ki az asztalokhoz az italokat és közbe táncol is! De keményen!

    Szóval elég vad kell legyen. Na mindegy!

   - Rendben, akkor én is az leszek! - válaszoltam határozottan.

   - Te?! - mondta tátva maradt szájjal.

   - Miért? Igazán jól táncolok!

   - Mutasd meg! - mondta határozottan.

   Nevetségesnek tartottam a dolgot, de Zoe-ért mindent, tehát táncolni kezdtem.

  - Na jó! Elég! - mondta mire megálltam. - Egy kicsit csiszolunk rajta és jó lesz! Fel vagy véve! 

  - Szóval segítesz nekem? - kérdeztem mosolyogva.

  - Igen, csak nehogy utána meglepetés érjen! - mondta. - Holnap elviszlek vásárolni a szomszéd városba. 1-re itt vagyok! 

  Már indult volna kifele az ajtón, amikor hirtelen eszembejutott valami.

  - Várj egy percet! - kiáltottam utána, mire megállt. - Ne mond el a fiúknak! Kérlek!

  - Rendben! - mondta, majd visszaült a kanapéra. - Egyébként, te Max barátnője vagy?

  - Nem! - válaszoltam meglepetten. - Miből gondoltad ezt?! Ez olyan, mintha azt kérdezném, hogy te jársz Luke-kal?!

  - Igen! - válaszolta. 

  - Mi igen? - kérdeztem.

  - Járok Luke-kal. - mondta. - Már 2 éve! Nem mondta?

  - Jaj, persze! Bocsi, csak elfelejtettem! - nyugtattam meg, habár belül egy késszúrást éreztem. - Bocsi, de most már mennem kell! Szia!

   Még hallottam egy halk sziát, de nem törődtem vele. Kivágtam az ajtót és siettem a kinti ajtó felé. Csak egy megvető pillantást vetettem Luke-ra, aki azonal vette az adást és lesütötte a szemét. Max azonban utánam sietett és az ajtónál utol is ért.

  - Mit mondott az a szemét neked?! - kérdezte. - Egy ilyen szép és okos lánynak nem kell elhinni, amit egy ilyen mond! Vagy csak megtudtad, hogy ő Luke barátnője? Azért néztél így rá? Figyelj, tudom, hogy nem viselkedtem valami kedvesen a tegnap, de csak azért, mert féltékeny voltam Luke-ra! Lilly én mindig itt leszek melletted és itt is akarok lenni, mert szeretlek! - mondta, majd hirtelen megcsókolt, és én elkövettem azt a hibát, hogy visszacsókoltam.

2. rész

Romantikus vihar

  Hazamentem. Átgondoltam a mai napot és muszály volt elmosolyodnom azon, hogy milyen jól elvoltunk ma.

  Átöltöztem, majd aludni tértem.

 Az éjszaka közepén nagy viharra ébredtem. Sötétség lepte el a szobát. A felhőkszinte feketék voltak. Minden percben villámlott az ég. Ezek a villámok be-bevilágítottak az ablakon. Az eső zuhogott. A menydörgések hangosak és ijesztőek voltak. Megijedtem. Ilyen erős és félelmetes vihar otthon, Londonban soha nem volt. Nem tudtam mit tegyek.

 Már vagy 10 perce az ágyban feküdtem a megoldáson gondolkozva, amikor csengettek az ajtón. Hamar lefutottam, de mielőtt ajtót nyitottam volna egy seprűt ragadtam meg a biztonság kedvéért. Kinyitottam az ajtót és amikor megláttam, hogy ki van ott eldobtam a seprűt és az illető nyakába ugrottam, de úgy, hogy az hátra is esett velem együtt az esőben, a tócsába. Luke volt az.

 - Szia! Én is nagyon örülök neked! - mondta. - Nem is tudtam, hogy ilyen erős vagy!

 - Bocsi, csak eléggé megijedtem a vihartól és nem tudod milyen jó érzés egy ismerős alakot látni! - válaszoltam miközben feláltam.

 - Akkor nagyon jó a megérzőképességem, mert pont azért jöttem, mert éreztem, hogy félsz.

   Mikor bementünk leültünk a kanapéra, amikor megláttam, hogy Luke hátán a felső teljesen elázott.

 - Jó vizes lettél! - kezdtem. - Add ide a felsőd odarakom száradni!

 - Ok.

   Luke levette a felsőjét és ott állt pizsamában előttem.

 - Kérdezzem meg, hogy miért vagy pizsamában?

 - Ja. Bocsi, csak siettem, mert egyre jobban elmordult az idő. - mentegetőzött.

   Még beszélgettünk egy kicsit és arra jutottunk, hogy mivel mind a ketten elfáradtunk fent folytatjuk tovább a beszélgetést, az ágyban, mivel Luke azt mondta, hogy akkor ma alszik itt.

 - Max tudja, hogy itt vagy? - kérdeztem.

 - Nem kell annak mindent tudni! - választól. - Egyébként se örülne neki! Azt hiszem féltékeny!

 - Kire?! - lepődtem meg.

 - Rám. Szerinte van valami köztünk. - mondta.

  Elég sokat beszélgettünk még. Egyre közelebb feküdtünk egymáshoz, akár a szerelmesek. Én nem értettem, hogy miért, de nagyon tetszett mellette feküdni. Olyan fura érzés volt, de mégis jó.

  - Most már aludnunk kéne. Hajnali 5 óra van! - mondtam egy ásítás után.

  - Csak nem álmos a hercegnő? - kérdezte pimasz mosollyal az arcán.

  - Hát, a hercegnő nem tudom, hogy álmos-e, de én az vagyok!

  - Akkor aludjunk! - mondta és átölelt.

    A szívem hevesebben vert, mint valaha. Soha nem feküdtem még fiú mellett. Olyan jó érzés volt két ilyen erős kar között feküdni. Azt kívántam, hogy bárcsak egész életemben az ágyban feküdnék. Vele. Azt hiszem beleszerettem. Egy pár percig még gyönyörködtem abban, hogy milyen cukin alszik, majd én is elaludtam.

    Reggel arra ébredtem, hogy Luke hátulról ölel és közben a kezemet fogja. 

   

1. rész

Ismerkedés

   

   Helló! A nevem Lilly Royal. Egy kis, sötét városba költöztem, melynek neve Darkness. Találó név. Hogy miért költöztem ide? Elárulom. A testvérem, Zoe miatt. Ő is itt él és meg akarom találni. Azért költözött ide, mert otthon szerinte mindenki csak engem szeretett és őt senki nem szerette, ezért ő sem szeretett senkit beleértve engem se. Anyáék azt hitték, hogy pár hét után vissza fog jönni. De nem jött. Próbálták előttem titkolni, de nagyon aggódtak érte, ezért elhatároztam, hogy megkeresem.
    Miután kipakoltam elhatároztam, hogy megismerkedek a szomszéddal. Vittem magammal egy csokit is. :) Bekopogtam és az ajtót ki is nyitotta egy nagyon jóképű fiú. Mosolygott rám.

- Helló! - köszönt.

- Szia! A nevem Lilly Royal, most költöztem a szomszédba és csak köszönni szerettem volna! - hebegtem.

- Max vagyok! Örülök, hogy megismerhettelek. - mondta, majd kezetcsókolt. 

   Ezt nem is gondoltam volna! Azt hittem mindenki drogos és búskomor, de kellemesen csalódtam. Ebben a pillanatban egy hang szűrődött ki a házból:

 - Ki van itt Max?

 - Az új szomszédom jött látogatóba! - válaszolt.

 - Lány? - kérdezte ismét. 

 - Igen! - szóltam vissza.

 - Dögös? - szólt.

 - Nézd meg! - kiálltott vissza Max.

 -Miért, te nem tudod eldönteni? Ha ronda én ... - kezdte mondani, de hirtelen ahogy meglátott, elhallgatott.- Szia! A nevem Luke és ennek a félnótásnak vagyok az öccse! Gyere beljebb!

   - Lilly Royal vagyok! Te is itt laksz? - kérdeztem.

   - Nem! - mondta Max.

   - Még csak az kéne! - kezdte Luke. - Már bocsi, de ez olyan, mint egy szeméttelep, csak itt az emberek a szemetek! Drogosok és piások! Na jó, a tesóm nem! Ő túl ,, tökéletes" hozzá!

   - Én is csak ideiglenesen vagyok itt! - szóltam. - A tesóm miatt jöttem! A szüleim nagyon aggódnak érte, mivel a lázadó fejével ideköltözött és közölte a szüleimmel, hogy már pedig ő nem lesz ,,Miss Tökéletes", mint én! Sajnos átvettem tőleegy kicsit az önfejűséget, mivel ideköltöztem egyedül.

   - Ez az önfejűség téma emlékeztet engem valakire! - nézett Max Luke-ra.

   - Kire? Csak nem rám?  - mosolygott Luke.

     Még egy jó ideig beszélgettem a fiúkkal. Rengeteget nevettünk! Nagyon jófejek! 

   - Ideje mennem, fiúk! - mondtam.

   - Hova sietsz? - kérdezte Luke. - Úgy is egyedül vagy otthon!

   - Hagyd már! - mondta Max. - Úgy sem tarthatod itt, bármennyire is szeretnéd!

   - Most mi bajod van, tesó? - kérdezte Luke.

   - Semmi, csak neki is biztos dolga van, nekünk is van elég dolgunk és így is egész délután itt volt!

   - Én nem akartam a terhetekre lenni! - mondtam.

   - Ugyan már! Nem voltál a terhünkre! Tudod mit, gyere kikísérlek! - mondta Luke.

     Kimentünk. Az ajtónál újabb beszélgetés kezdődött:

   - Figyelj, nem tudom mi ütött a tesómba, de ne hidd azt, hogy a terhünkre voltál! Egy ilyen szép lánnyal, öröm lenni! Tudom, hogy itt vagy a szomszédban, de azért megadod a számod? - kérdezte Luke.

    - Persze!

     Miután lediktáltam neki azt a bizonyos 10 számot elköszöntünk egymástól. Hirtelen Luke megölelt. Nem nagyon értettem miért, de nagyon jól esett. 

      Mielőtt hazaindultam volna még egyszer összemosolyogtunk Luke-kal.

Szereplők

Lilly Royal

Zoe Royal

Max Moroe

Luke Moroe

Chloe Mendez